Farkas L Rozália A nyelvtan tanulása idegen nyelven
Abban ,azt hiszem ,valamennyien megállapodhatunk, hogy nem a legérdekesebb része a nyelvtanulásnak.
Még emlékszem, volt olyan időszak, amikor mindenki nyelvtant tanult, azt tekintette központi kérdésnek, és éjt nappallá téve teszteket írtunk. Ha valaki a nyelvtant nem tudta, jobb, ha hozzá sem kezdett a nyelvtanuláshoz.
De még azóta is előfordul, főleg iskolai tanításnál, hogy a diák, mondjuk az idén, csak nyelvtant tanul.
De sokszor, sokan átestek az idők folyamán a ló másik oldalára.
Nem egy tanár azt vallja, hogy a nyelvtan nem fontos, a lényeg, hogy valaki megszólaljon, és merjen beszélni. Nem számít, ha hibásan beszél. Ez mindig akadálya szokott lenni az elmélyült tanulásnak, sokan soha nem tudnak megszabadulni a beléjük rögzült hibás nyelvhasználattól.
A nyelvtan tanításánál figyelembe kell venni két dolgot:
1. Ez egy nyelvi struktúra, amelynek a rendszerét ismerni kell ahhoz, hogy megértsük, alkalmazni tudjuk a szabályokat.
2. Szükség van arra, hogy az egyes szabályok estében az anyanyelvből induljunk ki, azzal hasonlítsuk össze az egyes elemeket. Így érthetőbbé, követhetőbbé válik a nyelvtan.
Könyvek: Ma már elterjedt, hogy az idegen nyelvet eredeti anyanyelvi könyvekből tanuljuk (nem magyarok írják). Hatalmas mennyiségű nyelvkönyv áll rendelkezésre, választani is nehéz.
Ezeket a könyveket saját anyanyelvi szerzők írják. Így tehát az első szempontnak, ami a nyelvi struktúra rendszerét illeti, eleget tesznek. (bár manapság, pl . az angol nyelvkönyvek egy jelentős részét olyan lengyelek, vagy görögök írják, akik, csak később települtek be az országba, és sok szabályt lazábban kezelnek)
Ugyanakkor a második szempontot, a saját anyanyelvünkből való kiindulást, az eltéréseket, más felfogásokat, amelyek megvannak a magyarban, már nem ismerheti a könyv. Ezt a hazai tanárnak kell pótolni.
Már másutt leírtam, hogy amikor egy gyereket tanítottam angolra, először 4 órát vettünk magyar nyelvtanból, az adott témában mit és mért használunk úgy, és aztán mindezt az angolok hogyan csinálják. Utána nem kellett többet magyarázni: eljutott a felsőfokig.
Ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk folyékonyan alkalmazni a saját anyanyelvünk rendszerét, csak azt, hogy nem tudatosult a legtöbb emberben, mi miért van és hogyan függ össze.
Már pedig a nyelvtan tanulásban tudatosulni kell a dolgoknak.
És itt van az iskolai nyelvtanulás egyik alapvető hibája is: túl korán kezdik az idegen nyelv tanítását. Már a legegyszerűbb nyelvi képlet, amit az idegen nyelv alkalmaz, még csak évek múlva fog szerepelni a magyar nyelv tanításában. Ráadásul- ahogy mondtam- még el is tér a magyar nyelvhasználattól.
Ilyenformán – azzal a kitétellel, hogy mindenkinek igazat adok abban, hogy a korai nyelvtanulás azért jó, mert a gyerek felfogása gyors, és hasznos lehet- én senkinek nem javasolnám, hogy idegen nyelvet kezdjen tanulni, mielőtt az anyanyelvi rendszerrel megismerkedik.
De nézzünk meg, néhány gyakorlatban is jól működő tanulási elvet!
1. A nyelvtanulás soha ne legyen öncélú. Én pl. mindig valamilyen témához kapcsolom a nyelvtant is, hogy ne legyen unalmas. Ezzel mindjárt gyakorolni is lehet egy szabályt, és nem bemagolni.
Ilyen a helyre és mozgás irányra vonatkozó elöljárószók használata, amelyet a legpraktikusabb a szoba belső leírásával együtt alkalmazni. Egyszerre tanulják meg a diákok a helyviszonyokat kifejező elöljárószókat az alapvető bútorok neveivel, számtalan gyakorlat keretében.
2. Ugyanígy, témához kapcsolom a szenvedő szerkezetet, az egészség- betegség témájához, vagy a legjobban illik a szolgáltatáshoz a műveltető szerkezet, ki mit végeztet vagy javíttat meg.
3. A másik fontos szabály, hogy a nyelvtan tanítása nem lóghat a levegőben!
A nyelvi struktúra,, amit meg akarunk tanulni összefüggő, egymásra épülő elemekből áll.
Ha pl, a szenvedő szerkezetet, vagy a műveltetést tanuljuk mindig az igeidők rendszerének tanítása kell, hogy ezt megelőzze. Ugyanis sem a szenvedőt, sem a műveltetést nem fogja tudni a diák megérteni enélkül!
Ügyelni kell tehát arra, hogy a dolgok egymásra épüljenek!
4. A nyelvtant sokat kell gyakorolni. De a nyelvtani gyakorlat épüljön szókincsre. Nem csak, hogy kapcsolódjon a témához,, hanem ismert legyen a szókincs. A diák egyszerre csak egy dologra tud figyelni.
5. Mi a legjobb módszer? Egyszer alkalmam volt egy felmérésben részt venni. A tanulók legalább tízféle módszert próbálhattak ki, A leghatékonyabbnak az bizonyult, amikor fent megadtak egy-két példát, aztán nekik kellett hasonló behelyettesítéseket, megfogalmazásokat végezniük.
6. A gyakorlatokat a tankönyv sémásan adja meg. Csak be kell helyettesíteni, beírni bizonyos elemeket egy adott mondatba. A diák sokszor úgy meg tudja oldani, hogy fel sem fogja a feladatot, hanem automatikusan végzi. Tehát minden feladatnál adni kell rá módot, hogy – csekély változtatással- gondolkodásra, figyelésre kényszerítse a tanulót. (felcserélem a tagmondatok sorrendjét, kakukk tojást teszek be, több megoldást kérek, stb.)
7. A nyelvtani gyakorlatot nyelvi szinthez kell beállítani.
8. Soha nem hagyjuk, hogy a csoportban felváltva mondják a megoldásokat. Ez azt eredményezi, hogy mindenki már a következő mondatra koncentrál, hogyha ő sorra kerül, mit fog mondani. Így sem a mostani, sem az elkövetkező mondatot nem fogja érteni. Kapjon 3 vagy 5 percet a feladat megoldására, mindenki csendben, egyénileg dolgozik, a megoldást egyedül végzi. Majd közösen megbeszéljük, jó volt-e.
9. Kapjon a diák olyan feladatot, hogy a most átvett nyelvtant bele kell építeni a szóbeli megoldásokba: szituáció, történet mesélés, stb. A diákok hajlamosak arra, hogy a már ismert kifejezéseket használják mindig, és az újakat (akár szavak, akár nyelvtan) mellőzzék, mert még nem biztosak benne.
10. Jegyezzük meg: a nyelv egység! Nincs külön beszélgetés, nyelvtan, fogalmazás, stb. Egy egységes nyelv van.
Ilyen egységnek kell tanítani, és használni, ahogy a saját anyanyelvünket is úgy használjuk.